Jánosáldás – velünk élő ősi rítus

Szent János apostol tiszteletének egyik sajátos formája a jánosáldás. Napjainkban a búcsúzáskor megivott pohár bort szokás Szent János áldása nevén emlegetni. A jánosáldás eredete a régi, kereszténység elötti időkbe nyúlik vissza.

Az ókori népeknél az italáldozat (libatio) az áldozat egyik ősi formája volt. Az áldozat bemutatója felajánlotta italát, majd tűzbe vagy földre loccsantotta az első kortyot, a többit pedig megitta.

Írásos emlékek utalnak arra, hogy az áldozatnak ez a típusa mind Attila, mind pedig
a honfoglalás korszakában egyaránt szokásban volt. A nyelvtudomány szerint áldomás szavunk eredetileg az ősmagyar áldozattal kapcsolatos lakomát jelölte. A jelentések az alapszó jelentésfejlődésének megfelelően átalakultak: áldozat; pohárürítés, áldás. A pohárköszöntő jelentés a nyelvújítás korában keletkezett.

Az italáldozat szokása tovább élt a középkorban is, szokásban volt, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban. Általános szokás volt a katolikus egyházban, hogy az erősen meggyökeresedett régi szokásokat nem üldözte, hanem átalakította, megszentelte. Így inkább arra buzdította híveit, hogy ne a pogány istenekre, hanem a szentek és angyalok nevében emeljék poharukat. A borivás áldás jellege a lakodalomban, és a halotti torban is helyet kapott.

Később kialakult a Szent János-napi borszentelés szokása is, ami az egyházi év liturgiájába is bekerült, Szent János napjához (XII. 27.) rögzülve.

A jánosáldás alapjának Jézus Jánoséknak mondott szavait tekintik:
(Mt 20,22) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

Részben ezért szerepel János attribútumaként a kehely.

A János-napi borszentelés hagyománya nálunk is meghonosodott és az ország több részén, főképpen a borvidékeken a mai napig tovább él. A szenteltetett bornak csodatévő erőt tulajdonítottak, betegségek, rontás ellen használták, valamint a jó termés reményében a boroshordókba is öntöttek belőle.

Szentelt borral kínálták meg azokat is, akik búcsúzkodtak, hosszú útra indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük