Marcus Apicius Gavius római mesterszakács, szerzője a “De re coquinaria” címet viselő, az ókorból egyetlenként ránkmaradt szakácskönyvnek. Kortársai híres ínyencként tartották számon, aki nemcsak különleges ételeket kreált, de hajlamos volt mindenfajta élvezethajhászásra és extrém luxusra is. Apicius vagyonának jelentős részét Rómaszerte híres lakomáira költötte, ami végsősoron halálához vezetett. Seneca levelében így emlékezik meg az esetről:
“Amikor konyhaművészetére pazarolta 100 millió sestertiust kitevő vagyonát, amikor a császár annyiféle ajándékát elpocsékolta és a Capitolium mérhetetlen adóit eltékozolta különféle tivornyákra, csupán ekkor, adósságai nyomasztó súlyától fenyegetve kényszerült számadásra; kiszámította, hogy maradna még 10 millió sestertiusa és ekkor, mintha rémséges éhezésben kéne tovább élnie, ha 10 millió sestertiusból kell megélnie, méreggel vetett véget életének.”
Szakácskönyve azonban túlélte az évezredeket, és segítségével ma is lenyűgözően részletgazdag képet kaphatunk a császárkori étkezési szokásokról. A könyvben számtalan szőlővel, borral kapcsolatos receptet, tanácsot találhatunk, amiről a későbbiekben még írni fogunk.
Most azonban minket a legkorábban lejegyzett forralt bor recepet, a Conditum paradoxum vagyis a csodás fűszeres bor receptje érdekel. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, minthogy ez az első recept a tíz kötetes mű első kötetében.
Így készült a Conditum paradoxum vagyis a csodás fűszeres bor:
Tégy rézedénybe 15 pondo (Ez kb 4,5 kg-nak felelt meg 1 pondo 329g volt) mézet és adj hozzá 2 sextarius bort (Ez kb 1 liternek felelt meg, 1 sextarius 546ml volt). Főzd lassú tűzön, ha forrni kezdene öntsd fel hideg borral vagy vedd le a tűzről. Ha levetted a tűzről hagyd kihülni, majd tedd vissza a tűzre, s ezt a műveletet ismételd meg kétszer-háromszor. Végül hagyd egy napot pihenni, majd szedd le a habját és add hozzá a következő fűszerkeveréket:
4 uncia bors (Ez kb 12 dkg egy unica 27g volt),
3 scripulos őrölt mastix (Ez kb 3g egy scripulum 1,1g volt),
1 marék babérlevél és sáfrány,
5 szem datolya, borban megpuhult húsa és pirított magja,
végül önts az egészre 18 sextarius bort (Ez kb 9 liter).
Ennyi lenne a recept, amit ha jól csináltunk, akkor nagy valószínűséggel kb 1 urna vagyis körübelül 13,13 liter fűszeres borunk lett.
A mastix nem más, mint a Híoszi vagy Örökzöld pisztácia (Pistacia lentiscus) kérgéből kinyert aromás gyanta, amit likőrök sütemények ízesítésére használnak már évezredek óta. “A fűszerezett alkoholos italok története” című cikkünkben, meg is említjük egy korai egyiptomi lelet kapcsán.
A római recept alapján könnyen kialakíthatjuk saját receptünket, így elkészíthetjük az italt mi magunk is!
Például:
• 1 üveg fehér bor (ennek az 1/10 kell a fűszeres mézhez a többi utólag kerül majd a keverékbe)
• 1 csésze méz
• 1 datolya vagy füge vagy mazsola (darálva vagy apróra vágva)
• 1 teáskanál bors
• 1/2 teáskanál édeskömény vagy ánizs (mastix helyett)
• 2 babérlevél
• 1 csipet sáfrány
A rómaiak általában hidegen itták, de mi ihatjuk izlés szerint melegen is!
Ha valaki elkészítette, nyugodtan ossza meg velünk hozzászólásban tapasztalatait!