Hippocras, hipocras, hypocras, ypocras, ipocras… Ahány néven ismert, annyi féle módon készítik európában a Hippokrászt a középkor kedvenc fűszeres borát. Az sem egyértelmű, hogy eredetileg vörös vagy fehér borból készítették. A “hordozó” boron kívül, három olyan összetevő van amit viszont szinte biztosnak tekinthetünk: a fahéj, a gyömbér, és méz vagy cukor az édesítéshez. Az ital neve (különösen a latin elnevezés vīnum Hippocraticum), egyértelműen Hippokratészhez az ókori világ híres orvosához köti, de ennek a kapcsolatnak a magyarázata már nem annyira egyértelmű.
Egyes források szerint Hippokratész egyik receptje adja az alapját az italnak, mások szerint a recept későbbi, és igazából az ital készítése során használt szűrőalkalmatosságról a manicum hippocraticum-ról kapta a nevét (ezt a víztisztításra használt szűrőalkalmatosságot ténylegesen Hippokratész jegyezte le). Bármelyik is legyen az igazság, Hippokratész igazán megérdemli, hogy neve ne csak az orvoslás, hanem a borkultúra terén is fennmaradjon, hiszen érdemei elvitathatatlanok, a bor orvosságként történő használatának kutatásában és lejegyzésében. Erről a témáról egy korábbi írásunkban már részletesen beszámoltunk.
[ http://borivok.hu/2022/10/18/hippokratesz-szerint-a-bor-az-egyik-legfontosabb-gyogyaszati-szer/ ]
A legendák szerint a Hippokrásznak, ennek a varázslatos italnak a receptje az első keresztes hadjárat során került vissza Nyugat-Európába. Erre hiteltérdemlő bizonyíték nincs, azt viszont egyérteműen kijelenthetjük, hogy receptjével a XIV. század végén már több korabeli munkában is találkozhatunk, többek között a “The Forme of Cury” című első angol nyelvű szakcskönyvben.
A kellemes ízű italnak gyógyító, vágyfokozó hatást tulajdonítottak, így hamar népszerű lett a nemesség körében. A korabeli források szerint Gaston Fébus Foix grófja, aki korának egyik legnagyobb vadásza volt, szintén nagyon szerette ezt az italt. Ki kell emelnünk, hogy Gaston Fébus gróf a szerzője a Livre de chasse (A vadászat könyve) című munkának, ami 1387 és 1389 között íródott, és Merész Fülöpnek, Burgundia hercegének lett ajánlva. A könyv, a vadászat és annak módszereinek, gazdagon illusztrált enciklopédikus leírása, a középkor egyik legnépszerűbb ilyen jellegű munkája. Népszerűségét az is mutatja, hogy több tucat kéziratos példánya, több különböző fordításban maradt ránk. Gaston Fébusról és híres lakomájáról, amin többek között a királyi vendég tiszteletére hippokrászt is felszolgáltak, később még részletesebben is írni fogunk. Most viszont inkább jöjjenek a receptek.
Az alábbi recept a Hippokrász egy középkori (angol) változata:
“Végy két uncia fahéjat, egy uncia gyömbért, fél uncia édenmagot (malagétabors) és törd össze őket. Áztasd be őket három-négy pint jó ízű borba, egy font cukorral 24 órán át. Ezután tedd őket egy gyapjú Ipocras zsákba, így kapod meg az italt.”
1 uncia 28g
1 font kb. 0,5kg
1 pint kb. 0,5l
A középkori recept alapján könnyen kialakíthatjuk saját receptünket, így elkészíthetjük az italt magunk is!
A gyömbér és a fahéj a fix alkotóelem, a többi fűszert pedig saját izlésünk (és lehetőségeink) szerint “variálhatjuk”.
Ötletnek mellékelünk egy modernebb változatot:
1 liter vörösbor
250g cukor vagy méz
10g fahéj
10g friss reszelt gyömbér
5db szegfűszeg
5db kardamom mag
2 evőkanál rózsavíz
A mézet vagy cukrot lassú tűzön feloldjuk a borban, nem szabad forrnia! A fűszereket (a rózsavíz kivételével) összetörjük vagy ledaráljuk, betesszük egy teatojásba és együtt melegítjük a borral. Mielőtt forrni kezdene levesszük a tűzről, hagyjuk kihülni. Ha kihült hozzáadjuk a rózsavizet, majd a fűszerekkel együtt minimum 24 órát pihentetjük. A fűszereket kivéve, kávéfilteren átszűrve fogyasztható, ízlés szerint hidegen vagy melegítve!
Ha valaki elkészítette, nyugodtan ossza meg velünk hozzászólásban tapasztalatait!