Így, Márton nap hetében elkerülhetetlen a liba és a bor kapcsolatáról beszélni. Természetesen nem arról, amikor liba véletlenül beleiszik a seprőbe vagy az újborba, hanem inkább libaételekről és a hozzá illő borokról.
Nyilván mindenki tudja, hogy a libasültekhez valamilyen testesebb fehérbort szoktak fogyasztani. Az elmúlt években, ahogy egyre divatosabbá válik a rozé, „feltalálták” a rozé libacombot és libamellet is. Ez azt jelenti, hogy nem sütik meg teljesen, csak amíg megpirul, rózsaszínes lesz. És ha már a liba rozé, legyen hozzá a bor is rozé – mondják a gurmék. Néhányan schiller borra esküsznek. Ez esetben természetesen kicsit testesebb a bor is, mivel a schiller lényegében a rozéhoz hasonló technológiával készül, csak kicsivel tovább áztatják héjon, több anyag „ázik bele” a mustba, sötétebb lesz a színe, nagyobb lesz a tannin tartalma.
Amint mondják, a királyok eledele a libamáj. Az Önök szerény mesélőjének fiatal korában evidencia volt, hogy a királyok eledelét minden formájában a királyok borával, Tokajival kísérjük. Ínyencek száraz, testes Furminttal, Szamorodnival, de akár aszúval is. Ma már az uralkodó trend szerint ehhez is rozét ajánlanak . A puding próbája az evés, a bor próbája az ivás. Tokajival is, és rozéval is szabad megkóstolni!