Balatonfüred, melyet méltán neveznek az északi part fővárosának, nemcsak kulturális és fürdő életéről nevezetes, hanem boréletéről is, 1987 óta a “Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” cím birtokosa, valamint itt található a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének jelenlegi székhelye is. A város ikonikus rendezvényeknek ad otthont, többek között az 1932 óta minden év augusztusában megrendezett Balatonfüredi Borheteknek.
2022 novemberében lesz 125 éve, hogy elhunyt (füredi) Keöd József, a XIX. század egyik kiváló polihisztora, Balatonfüred egyik kiemelkedő alakja. Akit jelentős szőlészeti, borászati munkásságán kívül, szinészi-, irodalmi-, mérnöki tevékenységéről, mindemellett pedig kiváló hajóskapitányként is ismerhetünk. Érdemes megemlékeznünk róla, hiszen istenáldotta tehetségével, tevékenysége minden területén maradandót alkotott, így méltán tarthatjuk számon a XIX. század “nagyjai” között.
Balatonfüreden született, kisgyermek volt még amikor a Kisfaludy gőzöst vízre bocsájtották. Gyerekkori élményei a szőlészet, a gőzhajózás, és a füreden kibontakozó színházi élet alapvetően meghatározták későbbi pályáját.
A kolozsvári és a miskolci színház után, 1831-ben itt Füreden épült meg a harmadik kőszínház, ahol magyar nyelven játszottak. A színház építésében kulcs szerepe volt Kisfaludy Sándor költőnek, aki színházépítési mozgalmat indított, hogy a fából épített ingatag játékszín helyén, közadakozásból rendes kőszínház épüljön.
“Én hazafiúi mérges fájdalmamban az ott lévő közönséget egy Füreden építendő játékszínre felszólítottam.”– írta levelében Kisfaludy Sándor.
Keöd József a gimnáziumot Veszprémben végezte, majd Esztergomba a papneveldébe került. Két év után, megszakította tanulmányait és Füredi József néven, Molnár György színtársulatához csatlakozott. Ebben az időben a színészkedés mellett, színdarabokat, költeményeket is írt.
A szinészi pálya elhagyása után a Dunagőzhajózási Társasághoz csatlakozott, ahol hajóskapitány képesítést kapott. Érdekelte a hajógépészet, szakkönyvekből folyamatosan képezte magát ezen a területen, majd 1870-ben megjelentette “Gyakorlati hajó gőzgéptan és kazán ismeret” című művét, amely ebben a tárgykörben az első magyar nyelvű munka volt. Később visszament Füredre ahol 1873-ban, a “Kisfaludy” lapátkerekes gőzös kapitánya lett.
Balatonfüreden hajózás csak fürdőidényben volt, és évadonként csupán négy hónapig tartott, ezért a kapitányi munka csak kevés idejét kötötte le. Fennmaradó idejében a György hegyen levő családi birtok szőlészetét fejlesztette. Birtokán kiváló borokat készített, melyeket a budafoki állami pincészet vásárolt meg, és nevével ellátva értékesített, elsősorban külföldön. Boraival érmeket és elismerő okleveleket szerzett itthon és külföldön egyaránt. Borászati tevékenysége mellett, mérnöki tevékenységét is tovább folytatta. Császári és királyi szabadalmat kapott találmánya, az egyszerűsített kettős működésű borsajtó, nagy elismerésre tett szert. Később újabb szakkönyvet írt “A gőzkazánrobbanások okai” címmel.
Nemcsak a mérnöki, hanem szőlészeti és borászati területen is publikált. 1874-től kezdve állandó munkatársa volt a Borászati Lapoknak, 1880-tól pedig a kassai Szőlőszeti, Borászati és Gazdasági Lapnak. Tevékenyen részt vett a filoxéra elleni kűzdelemben is, füredi szőlőjét sikerült megmentenie a filoxéra pusztításától. Bekapcsolódott a vegyszeres kisérletekbe és a filoxérával kapcsolatos információk terjesztésébe. “Phylloxera itt, phylloxera ott!” című tanulmánya a Zalai Közlöny 1879 december 11-i számában jelent meg. 1880-ban pedig kiadta “Népszerű szőlőművelés és borkezelés” című könyvét, mely az akkori vincellériskolák egyik tankönyve lett.
Az 1896. évi millenáris kiállításon súlyosbodó szívbaja miatt már nem vett részt boraival. De érdemei elismeréséül a “Borászati Lapok” kiállítási emlékalbuma közölte arcképét. 1897 november 22.-én hunyt el Balatonfüreden.