Amennyire elterjedt a világban a forralt bor fogyasztása, annyira nehéz feladat meghatározni ennek a szokásnak a pontos eredetét. Az bizonyos hogy a XIX. század közepére már széles körben elterjedt az adventi-, karácsonyi időszakban a fűszerezett melegített borok fogyasztása. Német nyelvterületen a forró fűszeres bort Glühwein-nak nevezték, ami durva fordításban ‘világító bort’, ‘ragyogó bort’ jelent. Az elnevezés eredetével kapcsolatban több elképzelés is van. Az egyik teória szerint az ital, a bor forralásához a borba mártott izzó vasdarabról kapta a nevét.
Hollandiában a Glühwein-hoz nagyon hasonló italt Bisschopswijn-nek, vagyis a ‘Püspök borának’ nevezik, és a Szent Mikós ünnepéhez (Sinterklaas) kapcsolódó szokások szerves része. A Glühwein és a Bisschopswijn igen hasonló, a legfőbb különbség a két ital között talán az lehet, hogy a Bisschopswijn kizárólag narancsot, míg a Glühwein egyes receptekben citromot, illetve vegyesen citromot és narancsot is tartalmazott.
A Magyarországon jelenleg ismert forralt bor ősének, nagy valószínűség szerint inkább a Glühwein-t tekinthetjük. Régebbi szakácskönyvekben a forralt bor címszó mögött zárójelben szerepel is a Glühwein elnevezés. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy a Bisschopswijn-hez hasonló összetételű Püspökital-ról, lényegesen réggebbi írásos emlékeink vannak magyar nyelven, mint a Glühwein-ról.
Jókai Mór, Kárpáthy Zoltán című munkájában olvashatjuk a következőket:
“Régen megvolt, most is megvan az a szokás, hogy a kávéház helyett a tulajdonos nevét szokás említeni. Ez időben éppen Privorszky termei voltak a törvénytudó fiatalság kedvenc gyűlhelye, s nem tartozott a ritkaságok közé ott még éjfélek után is vidám társaságokat találni párolgó püspökital mellett, földig érő füstfelleg között, kártyai replikákba elmerülve.”
A Püspökitalhoz hasonló ital a viktoriánus Angliában is ismert volt, Smoking Bishop néven. Ez is egyfajta fűszeres forralt bor volt, ami különösen népszerű volt karácsonykor. A Smoking Bishop ital Charles Dickens, Christmas Carol című történetében is megemlítésre kerül.
Közkeletű tévedés, hogy a Glühwein története az 1420-as évekig vezethető vissza. Valójában az ital fogyasztásához használt Glühwein korsó legrégebbi, 1420 körülre datált, ezüstből készült, aranyozott, fedeles példányát találták meg Katzenelnbogen IV. János gróf hagyatékában. A gróf nevét mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hiszen a legendák szerint ő volta a Riesling szőlő első termesztője.
Valószínűleg a legrégebbi klasszikus Glühwein recept August Josef Ludwig von Wackerbarth-tól származik 1834-ből:
“Egy fazékhoz (körübelül egy liter) szükséges: négy Lot (egy Lot körübelül 16 gramm) fahéj, két Lot gyömbér, egy Lot ánizs, egy Lot gránátalma, egy Lot szerecsendió, egy Lot kardamom, egy kevés sáfrány, cukorral vagy mézzel édesítve.”