A töppedt szőlőről és az aszúkról szóló tematikus hónapunkban elkerülhetetlen szóba hozni hagyományos mértékegységünket, a gönci hordót. Már korábbi írásunkban, a nagyiccei nagyiccéről és Mátyás király kapcsolatáról szóló cikkünkben beszéltünk hagyományos űrmértékeinkről és metrikus átváltásukról. Érdemes visszaolvasni, de a gönci hordó kb. 136 l. A maga idejében a borszállítás és borkereskedelem alapvető mértékegysége volt. Gönc városáról, a Tokaj-hegyalja régió mezővárosáról – ma nagyközség – kapta a nevét. A gönci hordó és a gönci félhordó első írott említése a 16. századból ismert. A diósgyőri vár 1563-ban lejegyzett leltára szerint gönci hordókban tárolták a várnép borát.
Nagyon fontos tudni, a tokaji aszú úgy készül, hogy egy gönci hordó friss, áztatott szőlőhöz hozzá tesznek aszúszemeket. Az aszúsodást, más néven a nemesrothadást, a Botrytis cinerea nevű penészgomba idézi elő az egyéb tényezők (klíma, szőlőfajták stb.) kedvező együttállása esetén. Az aszú annyi puttonyos, ahány puttony aszút áztattak egy gönci hordó borban (3,4,5,6 puttonyos). Egy hagyományos puttony 28-30 liternek fele meg. A bortörvény előtt az aszúborokat minimum annyi évig kellett érlelni, ahány puttonyos volt, így a termés 3-6 év késéssel került eladásra. A jelenlegi előírás szerint a forgalomba hozatal előtt legalább 3 évig kell érlelni, ebből legalább 18 hónapig fahordóban. Meg kell jegyezni, a legjobb aszú öt puttonyos. A hat puttony már oly mértékben túlhangsúlyozza a jelleget, ami már – szerintünk – nem az igazi.
A közhiedelem szerint az eredeti gönci hordó Göncön, közép-Európa talán egyetlen eredeti állapotában megmaradt huszita erődházban van kiállítva. Ez jelenleg helytörténeti gyűjtemény. Aki teheti, nézze meg. Természetesen nem hisszük, hogy ez lenne a legrégebbi ilyen hordó, de legalább fogalmat alkothatunk a méretéről, kinézetéről. A múzeum magában is tanulságos. Az Önök szerény mesélője többször járt ott. A husziták Husz János (Jan Huss) által John Wycliffe nyomán elindított vallási jellegű mozgalom, a huszitizmus követői. Eredetileg kelyheseknek nevezték magukat. A mozgalom az európai reformáció fontos előzményének tekinthető, de Husz és a huszitizmus kapcsolata vitatott.
A huszitizmus Magyarországon elsősorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el. De az említett Tokaj-vidéken is. A huszita eszméket a Prágában tanult papok hozták haza és terjesztették el. Mire a hivatalos körök föleszméltek, a Szerémség, Bosznia, a zágrábi, pécsi, kalocsai, de a váradi és erdélyi egyházmegyékben is megerősödött az eretnekségnek nevezett, valójában népi mozgalom, amelyhez egyre több pap csatlakozott. A pápai hatalom, a várakozásoknak megfelelően, nem nézte tétlenül. A folyamat letörésére IV. Jenő pápa Marchiai Jakab, későbbi Szent Jakab obszerváns ferences szerzetest bízta meg. A pápai legátusok által irányított keresztesek és zsoldosok ellen olyan lelkesen és vitézül harcoltak, hogy a 12 évig, 1419 és 1432 között, első sorban a cseh királyság területén dúló háborúban sorozatos győzelmeket arattak. Hazánkban a legkomolyabb hadjáratokat Luxemburgi Zsigmond alatt vezették a husziták ellen. Ez azért is érdekes, mert a hiedelem szerint ő volta Hunyadi János, a híres törökverő természetes apja, ez által I. Mátyás nagyapja. Így érnek össze történelmi dolgaink. A huszita erődházakról tudni kell, a huszita üldözések idején úgy építkeztek, hogy kisebb támadások ellen tudjanak védekezni. Ez azt jelentette, hogy egy kisebb zsoldos csapatot, néhány vitézt vissza tudtak verni.
A következő részben, Gönc kapcsán, Károly Gáspárról, gönci plébánusról és tanítóról, a Vizsolyi Biblia atyjáról olvashatnak a kedves érdeklődők.