Töppedtszőlős tematikus hónapunk keretében elérkeztünk Érmellékre. Ez a történelmi borvidékünk az egykori Bihar megye ma Románia területéhez tartozó részén terül el. Egykor – a kálvinista Rómaként is emlegetett – Debrecen szőlőskertjének is nevezték. Központja Bihardiószeg. Ma is ezer szállal kötődik a két terület. Bihardiószeg borkultúránkban azért is megkerülhetetlen, mert itt volt az első Magyar Királyi Vincellér Képző, ami minden szőlészeti és borászati iskolánk „ősanyja”. Az érmelléki aszú alapja az egyik ősi fajtánk, illetve annak változatai, a Fehér Bakator és a Vörös Bakator. Van Zöld bakator is, de ezt néhányan vitatják. Azt azért el kell mondani, a Vörös Bakator valójában nem vörös szőlő, csak sötétebb festést ad.
Az Önök szerény mesélőjének volt szerencséje néhány évvel ezelőtt két barátjával Heit Lóránd bihardiószegi terciáján látogatást tenni, és a kiváló malacsült mellett, végigkóstolni Bakatorjait. Heit Lóránd hatalmas munkát végzett. Összehozta a Kárpát-medencei Bakator szövetséget, aminek az elnöke is. Ez azért rendkívül fontos, mert egy történelmi fajtánk megmaradásáért dolgoznak.
Jó években a Bakatorokból készíthető a tokajival azonos minőségű aszú. Hasonló technológiával. A HEIT Pincében kóstolt bakatorok, inkább a Szamorodnira hajaznak. Úgy készülnek, hogy a szőlőt már a töppedtség állapota előtti pillanatban szedik le. Bakator, amitől a szív úgy zakatol – idézet Heit Lórándtól- egyike a legkiválóbb magyar szőlőknek. Az öregek szerint eredeti, az érmelléki borvidék fő fajtájának számított. Sokak szerint ott keletkezett magyar fajtának tartják. Nőivarú fajta, ezért környezetébe többnyire Vállas Erdeit, vagy fehér Járdoványt telepítettek a megtermékenyülés érdekében. Ezek szintén nagyon ősi fajták. Héja vastag, kiváló egyéb nehéz borok előállítására is alkalmas. Könnyebb, nyári borokat is lehet csinálni belőle, ha korábban szüretelik.
Töppedtszőlős tematikus hónapunk keretében a következő tárgyalt aszú a ménesi lesz, valamint Arad-hegyalja és a Partium azon területe.