Dionüszosz ógörög mitológia egyik istenalakja. A bor, a mámor, a szőlő és az ünnepségek istene. Termékenységistenként is tisztelték. Számos szentélye és temploma volt Görögország-szerte. Dionüszosz nevének jelentése: “kétszer született”, ennek az elnevezésnek az eredetéről majd egy későbbi írásunkban beszélünk részletesebben. A Rómaiak Bacchus-nak nevezték, ami az isten egyik melléknevének a Bakkhosznak (‘őrjöngő’) latinos átírása.
Az ókori görög szobrászatban Dionüszoszt kétféle formában ábrázolták. A legrégebbi ábrázolások érett, szakállas férfiként ábrázolják, nehéz köntösbe öltözve, kezében thyrsost (fenyőtoboz hegyű botot) tartva. A klasszikus és hellensztikus korban viszont már inkább csinos fiatalemberként ábrázolták, aki egy szőlőfürtöt tart a kezében. Néha részegnek mutatták, aki erősen egy társára támaszkodva áll.
A Dionüszosz kapcsolódó ünnepségek a Dionüsziák az ókori görögség legfontosabb ünnepei voltak. A Dionüsziák felvonulásszerű olykor orgiasztikussá váló termékenység ünnepségek voltak. A résztvevők beöltözve, álarcot viselve, kultikus dalt énekelve vonultak a termékenység szimbólumának számító phallosz hordozóját követve.
Március végén, április elején került sor Athénban a városi (nagy) Dionüszia ünnepségre, melynek során kecskét áldoztak (a kecske Dionüszosz szent állata), Dionüszosz tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését megelevenítő előadásokat, tréfás játékokat és lakomákat tartottak. Ezekből az isten életét meglevenítő előadásokból született meg a mai színjátszás. Ekkor alakult ki a két drámai műfaj: a komolyabb témájú tragédia, melynek eredeti jelentése kecske-ének (tragosz = kecskebak, ódé = ének), valamint a tréfás, kigúnyoló, időnként pedig kifejezetten pajzán, sőt trágár szatírjáték a komédia.
Libanonban a Bekaa-völgyben található a római kor egyik legjobb állapotban megmaradt szakrális épülete a baalbeki Bacchus templom. Baalbek (korabeli nevén Heliopolisz) a római császári építészet egyik legkiemelkedőbb régészeti és művészeti lelőhelyének számít, 1984-től az UNESCO Világörökség része.
Érdemes megemlítenünk az itt található óriási kőtömböket a trilithonokat is, melyeket a templomegyüttes alapozásához használtak. Ezek a világ legnagyobb kifaragott monolitjai, egyes kövek tömege az 1000 tonnát is eléri. Érdekesség, hogy Csontváry Kosztka Tivadar Baalbek című képén egyaránt látható Bacchus temploma és az egyik trilithon is. A festmény megtekinthető a pécsi Janus Pannonius Múzeum-ban.
Természetesen ez az írás csak egy rövid összefoglaló volt, inkább csak kedvcsinálónak. Dionüszoszról és a hozzá kapcsolódó rengeteg szokásról, emlékről, szakrális szimbolikáról részletesebben is fogunk írni majd a továbbiakban.