Erős növekedésű, apró szemű, lédús, fehér szőlőfajta. Egyaránt alkalmas borszőlőnek és csemegeszőlőnek, bár az íze kitűnő, muskotályos zamatú, a kicsi szemei miatt a „piacon” nem túl látványos. Korai fajta. Az időjárástól függően augusztus közepétől szeptember végéig szüretelik a középnagy, viszonylag laza, szép aranysárga fürtöket.
Borára lágy savak, erősen muskotályos ízvilág a jellemző. Talán egyetlen hibája, hogy gyorsan vénül. Kevés néhány évesnél öregebb jó Irsai Olivérrel lehet találkozni. Hazánk egyik legelterjedtebb fajtája, lényegében minden borvidékünkön termelik. Az alföldi löszös-homokos területeken található a legtöbb. Ausztriában (Burgenland) és Szlovákiában is jelentős fajta. 1945 után az egykori Szovjetunióba nagyon sok vesszőt adtak el, ismereteink szerint a mai napig termesztésben van egyes utódállamokban.
A mai fogyasztói trendeknek megfelelően a friss, roppanós Irsai Olivéreket kedvelik, ezért szinte kizárólag reduktív tartályos érleléssel készül. Egyaránt kiváló fajtabor könnyű ételekhez, salátákhoz, és kiváló fröccsbor meleg nyári estékre. 1930-ban a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér keresztezésével állította elő a fajtát a kiváló, Kossuth-díjas nemesítőnk Kocsis Pál, akinek a nevét a Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Szakgimnázium és Szakközépiskola a mai napig viseli.
A Csabagyöngye szőlőt nagyon sokan ismerik, de a Pozsonyi fehérről csak annyit tudunk, hogy termesztésben volt egykor. Az Önök szerény mesélője legalább tíz éve már szinte „mániákusan” kérdezgeti a nagy ismeretekkel rendelkező borász szakembereket, hogy milyen lehet. Ezek a beszélgetések összefoglalva így zajlanak:
-„XY bátyám”, ismered a Pozsonyi fehéret?
-Persze! Az az Irsai egyik öse.
-Láttál tőkét? Ittál belőle bort?
-Nem.
A fajta nevével kapcsolatban rengeteg hamis legenda kering. Van, ami szerint Irsai Olivér mesehős, mások szerint 200 pengőért vásárolta meg a jogot. A két család ma élő leszármazottai szerint Kocsis Pál és a sokszor tévesen borkereskedőnek említett, valójában szegedi bortermelő Irsai Mehrwert József nem csak üzletfelek, hanem nagyon jó barátok is voltak. Kocsis Pál a barátja iránti tiszteletből, Irsai várva várt kisfiáról, az az évben született Olivérről nevezte el az egyik legígéretesebb nemesítését 1930-ban.