Az útmenti keresztek, szobrok, szentképek és kápolnák fontos szerepet töltöttek be a helyi vallásgyakorlásban. Számos szokás, hiedelem kötődött hozzájuk. A néphit szerint a védőszent kultuszának határbeli gyakorlása védelmet nyújtott a különböző természeti csapások ellen. Szőlőtermesztő vidékeken Szent Donát és Szent Orbán volt az két legnépszerűbb patrónus szent, aki a szőlőket védte a természeti csapásoktól.
A szőlőhegyi kápolnák fontos alkotóelemei voltak a helyi vallásgyakorlásnak. A kápolnáknál szobroknál évről-évre, általában a szent emlékünnepén, búcsúkat, körmeneteket tartottak. A hitéletben betöltött funkcióik mellett, ezek a helyek misztikus-mágikus rituálék helyszínei is voltak. A keresztény népi vallásosságban a szentek vették át a pogány istenek, szellemek szerepét, ezért különböző hiedelmek, szokások, rituálék kötődtek hozzájuk. Például, ha Orbán-napján nem volt fagy, a szőlősgazdák bort ittak ennek örömére, majd löttyintettek a borból a szoborra vagy a földre, miközben ezt mondták: Igyál, Orbán!
A rituális mágiát az ember elsősorban a természet erőivel, a véletlennel szembeni védelemként alkalmazta, az élet azon területein, ahol a fizikai tettek nem sokat segítettek. Abban az esetben mikor az elvégzett szertartások ellenére mégis kár esett a szőlőkben, elterjedt volt, hogy a gazdák a szobrokon álltak bosszút, megbüntve, megszégyenítve azokat.