Így, Újév előtt néhány nappal az Önök szerény mesélője késztetést érez arra, hogy ejtsen néhány szót a pezsgő történetéről.
Természetesen a pezsgő felfedezése, mint annyi minden a világon, vitatott. Az angolok szeretik úgy hinni, hogy tőlük származik, mivel a XVI. században már ismert habzóboraik joggal tekinthetők a pezsgő egyik elődjének. Persze nagy valószínűséggel ezek alapanyagát is Franciaországból vásárolták, hiszen az erre alkalmas fajták nemigen teremtek meg náluk. A maihoz hasonló pezsgők felfedezésének pontos dátuma nem ismert. Eredete Champagne grófsághoz köthető. Mondják, hogy a grófság két fontos dolgot adott a világnak, a Templomos lovagrendet és a pezsgőt. Írásos emlékek szerint Dom. Pierre Perignon (1639-1715) bencés rendi szerzetes a Houtvillers-i apátság pincemestere volt 29 éves korától haláláig. A mai napig sok nyelvben champagne-nak nevezik a pezsgőt. Tudni kell, hogy ez a borvidék hidegebb éghajlatú, mint Franciaország délibb megyéi. Itt abban az időben alkalmazott technológiával lassan forrtak ki a mustok, akár tavaszig is eltartott mire kész bor lett. Ekkor palackozták le. A fáma szerint a jó barát ottfelejtett néhány üveggel a pince sarkában. Amikor a keze ügyébe került, mielőtt felszolgálta volna a többieknek, megkóstolta és konstatálta, hogy a bor erjedése újraindult – ma úgy mondjuk, újrafermentálódott – és szabad széndioxid keletkezett, ami szerencsés esetben benne maradt a palackban. Állítólag ekkor kiáltott fel: Csillagokat látok! A történet nagyon jó és akár igaz is lehet. Amit szintén biztosan tudunk, Perignon barát kezdte alkalmazni a paratölgy kérgéből vágott parafadugót, ami a korábbi fadugókhoz képest tökéletesebben zárt, akarva-akaratlanul megakadályozta széndioxid elillanását, és az ő nevéhez fűződik a viaszozás és drótos rögzítés használata is. A felfedezésben oroszlán része volt még sir Robert Mansell angol tengernagynak is (mégiscsak hazája címerállata az oroszlán), aki megtiltotta a fatüzelésű üveghuták használatát, hogy a faanyagot a flottaépítéshez tudják felhasználni. Ezáltal a szenes hutákkal csak vastagabb falú üvegeket tudtak előállítani. Ezeket importálták akkoriban a francia borászatok is. Ezek nagyobb nyomást bírtak, így történhetett, hogy a barátunk túlforrt palackjai nem durrantak szét még a felfedezés megtétele előtt.
Nyilván nem véletlen, hogy Champagne-ban történt mindez. Tiszta ízvilágú, jó savgerincű borokból készíthető pezsgő. A mai napig a fő champagne-i fajták, Pinot Noire, Pinot Meunier, Pinot Gris (nálunk Szürkebarátként ismert) és a Chardonnay, a pezsgőgyártás legelterjedtebb alapanyagai.
Érdekes, hogy az egyébként patinás Moet et Chandon cég által forgalmazott Dom Perignon pezsgőnek nincs köze az eredeti területhez, mivel annak idején nem védték le a nevet.
Dom. Perignon a feljegyzések szerint azon felül, hogy neki köszönhetjük a „csillagokat láttató” italt, kiváló borász volt. Rendkívüli tudással házasította a borokat, hogy a legjobb tulajdonságaik összeadódjanak. Sajnos élete vége felé elvesztette látását, ennek ellenére ízleléssel, illatolással épp úgy tudott dolgozni.