1751-es magyarországi látogatása alkalmával Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc, Grassalkovich Antal vendégeként, két éjszakát töltött a Gödöllői kastélyban.
A gödöllői fogadtatatás olyan káprázatos volt, hogy a szemtanúk szerint ilyet Magyarország még nem látott.
A gróf új kastélyában még egy aranyozott vörösmárvány hálószobát is építtetett külön a királyi felség számára. Ezt a szobát ma is megcsodálhatjuk, ez a kastély úgynevezett Mária Terézia szobája.
A jeles eseményt a kor szokása szerint barokk pompával: pazar kivilágítással, tűzijátékkal, állatviadallal ünnepelték.
A kivilágítás, egy külön erre a célra épített több mint 10 méter magas monumentális pavillon volt, mely ezernyi gyertya, lámpa és lobogó láng fényében úszott:
“Hogy némi fogalmunk legyen az építményről, képzeljük el a millenáris emlékmű félköríves oszlopcsarnokát
hasonlóan kivilágítva, a királyszobrok helyén hatalmas, százkarú csillárokkal s a középső átjáró helyén emelkedő emeletes csarnokkal. Az oszlop s Árpád szobra magas talapzatával — természetesen — elmarad s
helyette mélyen az előtérben a két fontaine. S gondoljuk az egészet egy Lenőtre-féle francia parkba: egy hatalmas térre, ahol a végtelen perspektivát nyitó allée-k összefutnak.”
Az egyik legérdekesebb legenda szerint a szánkózni szerető Mária Teréziát a nyári melegben sóval felszórt csúszóssá és fehérré tett “havas” úton szánkóztatták Pesttől Gödöllőig. Az említett szán, egyébként ma is látható a Vay Ádám Múzeumban, Vaján.
A királynő, nem győzte dicsérni a kastély szépségeit. A Pompás termekről, a díszes kápolnáról, a színházról és a lovardáról a legnagyobb elismeréssel szólt.
Egy korabeli barokk ünnepségen természetesen nem maradhattak el a bálok, lakomák sem:
„Gödöllő utczáin két nap és két éjszaka folyt a bor, melyet csövekben vezettek szét a Grassalkovich pinczéiből: a test táplálásra nagy tüzek fölött hatalmas nyársakon ökröket forgattak, s dél tájon Grassalkovich fizetőmestere végig lovagolt az utczákon s arany- és ezüstpénzeket szórt az ujjongó sokaság közé” – irta az eseményről Reiner Bertalan az 1891-ben megjelent Magyar kultúr-képek munkájában.
A visszaemlékezések szerint a vacsorán 70 ezer viaszgyertyás lámpa ontotta a fényt, a kor ízlése szerint pedig szórakoztatásként vitéznek öltöztetett medvék viaskodtak egymással.
A lakomán pazar ételeket szolgáltak fel. A legendák szerint a gróf egyik kedvenc étele, a később róla elnevezett Grassalkovich palacsinta, is felszolgálásra került, mely tulajdonképpen egy sonkás-gombás raguval töltött, tejföllel leöntött palacsinta volt.
A vacsorán nem maradhattak el a pompás italok sem. A királynő igen dicsérte a gróf kitűnő csemege borait, kiváltképpen a pezsgőjét, mire a gróf bevallotta, hogy kizárólag “külföldiek módjára” készített magyar italok voltak az asztalon.