A budafok-tétényi kőbányászat története több ezer éves múltra tekint vissza. Már a római időkben is komoly építkezések zajlottak ezen a területen, hiszen az itt található mészkőből könnyen faragható építőkövet lehetett kinyerni. A római épületek falazata változatos anyagokból épült ugyan, de szinte mindegyikben található volt valamilyen kőből készített dolog is. Kőből épültek az utak, a vízvezetékek, a lépcsők, az oszlopok, de kőből készültek az oltárok, a síremlékek, a szobrok, a mérföld-, és fogadalmi kövek is.
A Háros-sziget mellett állt Campona római kori erődje, Matrica és Aquincum között ‘félúton’. A legfőbb feladata a Matrica-n át Sirmium-ba vezető út, és a mai csepel szigetre vezető átkelési pont ellenőrzése lehetett. A II. század elején palánkvárként építették, és valamivel később kőerőddé alakították. Az erőd maradványai a Nagytétényi Kastélymúzeum szomszédságában terülnek el. Az erődtől délre akkoriban mocsaras vidék húzódott, ezért a rómaiaknak, a délre tartó utat erősebb alapokra kellett építeniük, amihez szintén nagy mennyiségű kőre volt szükség.
Érdekesség, hogy a rómaiak ezt az utat olyan jól megépítették, hogy Vályi András 1796-os országleírásában Tétény város kapcsán külön megemlítésre került, mint nyomokban létező római emlék.
“…itt vala ama’ Szirmiumba vezető kővel kirakott római út, melly nagyobb részént már lesűllyedt; …”
Építőkövekre nem csak a klasszikus, de a későbbi korokban is nagy volt az igény. Így a kőfejtés kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de folyamatosan jelen volt ezen a területen. A Budai vár közelsége, és a vizi szállítás lehetősége, ideális kőbányászati hellyé tette Budafok-Tétényt. A háborúk során elnéptelenedett területet, általában hamar birtokba vették a visszatérő kőfejtők, akik az újjáépítésekhez szükséges alapanyagokat biztosították a főváros számára.
Az építkezések folytatódtak békeidőben is, így a kövek kitermelése ekkor sem szűnt meg. A török megszállás idején épült például az érdi minarett is, a környéken fejtett kövekből. Budafoki mészkövet használtak a XIX. század végi nagy építkezéseknél, például a Parlament építésénél is.
A sík felületen elterülő tétényi- és budafoki szarmata mészkő fejtésének érdekes megoldása az udvaros fejtés volt, melynek során a kőzetben hatalmas akár 10 méter magas, szabályos gödrök keletkeztek. Ezeknek a gödröknek a maradványai, még ma is láthatóak Budafokon.
Az évszázados bányászat során hatalmas pincerendszer alakult ki. A pontos kiterjedése nem ismert, de becslések alapján, egy több mint 110km hosszú járatrendszerről beszélhetünk. Ezzel a kiterjedéssel a Budafoki pincerendszer a világ legnagyobb pincerendszerei közé tartozik. A középkori legendák elmondása alapján, a budafoki járatok közvetlen összeköttetésben állnak a Budavár alatt húzódó járatrendszerrel. Ennek az állításnak tudományos bizonyítéka azonban jelenleg még nincs.
A kőfejtés során keletkezett járatokat és üregeket, az itt élő emberek különböző módon használták fel az idők során. Kialakítottak bennük: bor- és pezsgőpincéket, gombapincéket, raktárakat, óvóhelyeket stb. A legérdekesebb azonban az átalakítások közül mégis, a kőfejtésből keletkezett üregek barlanglakássá történő átalakítása volt. A Barlanglakás emlékmúzeumban a mai napig megtekinthetőek, ezek különlegességnek számító berendezett barlanglakások.
Borítóképünkön a Törley Pezsgőmanufaktúra pincéje látható.