Erős nagy lombozatú, apró szemű, lédús, jó cukorgyűjtő fehér szőlőfajta. Aszúsodásra is hajlamos. Az ásványokban gazdag talajt kedveli, de vulkanikus talajon is kiválóan érzi magát. Általában szeptember közepén kezdik szüretelni a középnagy, tömött, zöldesfehér fürtöket. Borára magas
savak, gyümölcsös zamatok, mézes-barackos ízvilág jellemző leginkább. Nem igazán elterjedt fajta.
Kevés helyen kóstolhatjuk. Említhető mennyiségben Mátraalján és Egerben termelik, itt is inkább házasítóbornak használják, amire kiváló. A mai fogyasztói trendeknek megfelelően a friss, roppanós, gyümölcsös Zengőket kedvelik, ezért általában reduktív tartályos érleléssel készül. Néhányan készítenek hagyományos hordós érleléssel testes, hagyományos nagy fehérbort is. Kiválóan alkalmas rá. Mint sok más magyar fajtára, erre is
jellemző, hogy angol nyelvterületen nem tudnak mit kezdeni a nevével, ezért fajtabora Zen néven is ismert.
1951-ben, Pécsett Király Ferenc nemesítette az Ezerjó és Bouvier fajták keresztezésével. 1982-től elfogadott fajta. Abban az időben jónéhány fehér fajtát állított elő a Tanár Úr és mind „z” betűvel kezdődő nevet kapott, de sajnos igazán csak a Zenit állta ki az idők próbáját, terjedt el jobban, pedig ígéretes fajták voltak többek között a Zéta és a Zefír is. A szerény mesélő talán nem sért meg senkit ha elmondja, hogy a szakmában a fentiek miatt a Tanár Urat jópáran Z Királyként emlegették.