Svédországban a fűszeres bor Gustav Vasa-hoz svédország királyhoz, a Vasa-dinasztia alapítójához köthető. A borfogyasztás Svédországban tulajdonképpen a középkorban kezdődött, mikor is az ország a nyugati kereszténység részévé vált. Az egyháznak borra volt szüksége a szertartásokhoz, a nemesség pedig, hasonlóan a délebbi országok nemességéhez, a bálok exkluzív kiegészítőjeklnt tekintett a borra. Gustav Vasa király és fiai alatt a 16. századra jelentősen megnőtt az ország borimportja. A hagyományok szerint a király nagy tételben hozatott borokat európa délebbi országaiból, többek között a Rajna vidékéről. Már akkor is a rajnai bor, svédül rhenskt volt a legexkluzívabb fehérbor Svédországban. A franciaországi Poitou-ból importált vörösbor sokkal kevésbé volt keresett árucikk.
Előfordult azonban, hogy a bor a lassú szállítás és a nem megfelelő tárolás miatt, vesztett ízéből, minőségéből, ebben az esetben a kor szokásának megfelelően fűszeres bort készítettek belőle, kardamommal, gyömbérrel, fahéjjal és szerecsendióval ízesítették. Vasa legidősebb fia, XIV. Erik király, édesapjához hasonlóan szerette a fűszeres bort, de az Ő kedvence a Lutendrank-nak nevezett italkülönlegesség volt, ami a rajnai boron kívül, cukrot, mézet, fűszereket és tejet is tartalmazott. A Lutendrank elnevezés körübelül annyit tesz mint tisztított ital, és neve vélhetőleg a készítés során történő többszöri átszűrésre utalhat.
A korabeli számadási adatok alapján rendkívül pontos képet kaphatunk a svéd királyi udvar borfogyasztási szokásairól. Ezekből a feljegyzésekből tudjuk, hogy XIV. Erik király 1561-ben történt megkoronázásának alkalmából, ebből a különleges italból 210 kancsóval készítettek.
A Lutendrank korának népszerű itala volt, receptjét megtalálhatjuk például a svájci származású, de később a mai Németország területén elő, Anna Wecker kortárs szakácskönyvében is. Érdemes megjegyeznünk, hogy Anna Wecker volt Svájc első szakácskönyv szerzője, ráadásul az „Ein Köstlich new Kochbuch” című, 1597-ben kiadott műve (melynek címe körübelül annyit tesz: Egy Finom új szakácskönyv), az első német nyelvű szakácskönyv melyet nő írt.
Az alábbi recept ennek a szakácskönyvnek a kortárs dán nyelvű kiadásából van:
Hogyan készítsünk Lutendranckot
5 lod. Kardamom
3 Quintin. Gyömbér
4 lod. Fahéj
3 Quintin. Szerecsendió
1 lod Édenmag
Amikor az ember két Støbicken-t, vagy nyolc pot bort akar készíteni Lutendrancknak, akkor először egy rézserpenyőt kell a tűzre tenni két font cukorral, majd hozzáadni két pot bort. Amikor már forr a bor és a cukor add hozzá a fűszereket és azonnal szedd le a tűzről. Lutendranck zacskón keresztül szűrd át majd add hozzá a maradék 6 pot bort hidegen és néhányszor szűrd át ugyanazon a zacskón amíg ki nem tisztul, ha kitisztult akkor kész. Ha hozzáadsz egy kanál édes tejet vagy egy tojás fehérjét akkor azonnal készen lesz.
font kb 0,5 kg
pot kb 1 liter
Støbicken 4 liter (Dániában a bor mérésére használt egyik mértékegység)
1 lod kb 15g
1 kvinten kb 3g
A középkori recept alapján könnyen kialakíthatjuk saját receptünket, így elkészíthetjük az italt magunk is!
Ötletnek mellékelünk egy modernebb változatot:
1 liter bor
100g cukor vagy méz
10g kardamom
6g fahéj
3g friss reszelt gyömbér
3g szerecsendió
feketebors ízlés szerint
A mézet vagy cukrot lassú tűzön feloldjuk egy kevés borban, nem szabad forrnia! A fűszereket összetörjük vagy ledaráljuk, betesszük egy teatojásba és együtt melegítjük a borral. Mielőtt forrni kezdene levesszük a tűzről, hagyjuk kihülni. Ha kihült hozzáadjuk a maradék bort, majd kávéfilteren többször átszűrjük, végül kevés zsíros tejet vagy tejszínt (esetleg ezek keverékét) adunk hozzá. Vigyázat, a nem eléggé zsíros tej a borban darabossá válhat! Fogyasztható, ízlés szerint hidegen vagy melegítve!
Ha valaki elkészítette, nyugodtan ossza meg velünk hozzászólásban tapasztalatait!