A rövid válasz az, hogy nagy valószínűséggel igen. XIV. Lajos az “ellenőrizhető” történelem leghosszabb ideig uralkodó uralkodója volt, uralkodása több mint 72 évig tartott. Kortársai napkirálynak nevezték, hiszen az udvaránál minden az uralkodó körül forgott. Legfontosabb törekvése minden hatalom személyében való teljes központosítása volt, ehhez a törekvéshez kapcsolódik a közismert idézet: L’état c’est moi (Az állam én vagyok).
1682-től XIV. Lajos a Versailles-i palotából irányította királyságát. Az épületegyüttes az európai kastélyépítészet egyik csúcspontja, építészeti stílusa sok más európai kastélyt is inspirált. A palota építését maga a király felügyelte. Ehhez kapcsolódik a legenda, miszerint a király akkor fedezte fel kedvenc borát, a Pinot Noir-ból készített Rosé de Riceys-t, mikor is a munkások egy csoportja az építkezésére Riceys-Haut falu helyi rozé borát vitte magával. A király nagy rajongója volt a Provence-i rozénak, ezért kérte, hogy hadd kóstoljon meg egy üveggel. A királynak annyira megtetszett a bor, hogy hamarosan visszaküldte a munkásokat Les Riceys-be, hogy hozzanak még több Rosé de Ricey-t a királyi udvarba.
Tulajdonképpen XIV. Lajos azzal teremtette meg Champagne királyi státuszát, hogy a továbbiakban szinte kizárólag a Les Riceys-ből származó Rosé de Ricey-t itta.
Versailles-ban a király szigorú, mindenre kiterjedő udvari etikettet vezetett be, mellyel az udvari élet minden területét igyekezett szabályozni. Ennek a szigorú etikettnek és a királyi viselkedés önkéntes utánzásának fontos szerepe volt a Versailles-i udvar életében. Így talán nem is olyan meglepő, hogy a király által kedvelt Champagne-i borok népszerűsége a nemesség körében is egyre nőtt.
A XVIII. század elejétől a hagyományos Champagne-i borok mellett, ezen borok pezsgő változatának népszerűsége is növekedni kezdett, egészen addig, míg végül a XIV. Lajos halála után régensként kormányzó II. Fülöp Orléans-i herceg udvara a pezsgőt a francia nemesség kedvenc italává tette.
A borkedvekő XIV. Lajos királynak a szövetségest kereső II. Rákóczi Ferenc diplomáciai ajándékként tokaji aszút küldött. XIV. Lajos nagyra értékelte az ajándékba kapott édes bort, amelyet “C’est le roi des vins, et le vin des rois”-nak, vagyis a “borok királyának, a királyok borának” minősített.
II. Rákóczi Ferenc száműzetése alatt, inkognitóban mint “Sáros grófja”, 1713-tól néhány évig XIV. Lajos király vendégszeretetét élvezte a Versailles-i udvarban. II. Rákóczi Ferenc írja a következőket:
“Itteni tartózkodásom nagyon kellemes, szinte röpülnek a napok, írni alig van időm. Az itteni életnek párja nincs. Bámulni való, mennyire hozzászabom magam. A Király jósága napról-napra nagyobb hozzám, öröm volna az élet, ha nyugodtan élvezhetném a kellemességeket, mert nem gyötörne éles fájdalommal a tőlem messze szakadtak nyomorúsága, akiken nem segíthetek.”
A fenti tények ismeretében szinte elképzelhetetlen az, hogy a XIV. Lajos számára oly becses bort ajándékozó II. Rákóczi Ferencet ne kínálta volna meg a király valami hasonló különlegességgel, mondjuk az éppen abban az időben divatossá váló Pinot Noir-ból készült Champagne-i pezsgőborral.