Louis François, Törley József korábbi pezsgőmestere 1886-ban önállósította magát, és öccsével César François-val megalapította pezsgőgyárát Louis François et Co. néven. Tíz évvel később a milleniumi kiállításon, már saját pavilonnal büszkélkedhetett, melyet a király is meglátogatott. Korabeli újságcikkek segítségével idézzük fel az eseményt.
“Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Louis Francois ur volt az, ki óriási költségeket és fáradtságot nem kiméivé, oly szépen berendezett pavillonnal lepte meg ezredéves kiállításunk területén a nagyközönséget, a mely csakugyan kiegészítő részül szolgál feltűnő szépségével kiállításunk gyönyöréhez. Az ő páratlan izlése még ebben is feltűnően megnyilvánult. Ami pezsgőbor gyártmányát illeti, elmondhatjuk ezt a régi jó magyar közmondást: „A jó bornak nem kell czégér“, nem is kell pezsgőjének czégér, ajánlja az önönmagát, mert aki egyszer megizleli Louis Francois és Társa uraknak pezsgőborait, az lemondással utasítja vissza a külföldről exportált pezsgőket. Tudjuk azt mindannyian, hogy: a magyar bornak nincs párja széles e világon, Louis Francois úr pedig kizárólagosan magyar borból állitja elő kitűnő zamatu pezsgőjét, a mely meghódította maga részére úgy magyar hazánk, valamint a külföld hírneves jóizlésü borászait.
A magyar pezsgőborgyártás emez örvendetes föllendülése körül a legnagyobb érdemeket a franczia (reimsi) születésű Louis Francois szerezte magának. Mint a de Montiguy grófok világhírű reimsi pezsgőgyárainak 25 évi gyárvezetőjének Francois Philippenek fia, ki hivatva érezte magát arra nézve, hogy atyja tradícióinak szellemében egykor önálló tevékenységet fejtsen ki a pezsgőborgyártás terén. Hét éven keresztül atyja vezetése mellett a pezsgőborgyártás elméleti kellékeit és titkait elsajátította, ismeretei kibővítése czéljából hosszabb ideig mint munkás vállalkozó a két leghíresebb pezsgőgyárban Roederer és Mummnál, akiktől gyárvezetői minőségben Magyarországba került 1882-ben. Itthon szerzett tapasztalataiból kifolyólag azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar borok épen olyan alkalmasak a pezsgőgyártásra, mint a franczia borok. Ezért 1886-ban apósa, Paholszky József társaságában nyitotta meg az első magyarországi franczia pezsgőgyárat, a mely ma is az ő felügyelete alatt gyarapszik és virágzik. Louis Francois pezsgőgyára hivatott arra, hogy a milliókba kerülő importált külföldi pezsgőket kiszorítsák hazánkból, mert, mint ezt a gyár kimutatásai bizonyítják, a külföldön fényesen megállták helyüket.”
A király látogatása Louis François pezsgőpavilonjánál:
“A Francois-féle pezsgőpavillonban a királynak Dániel miniszter mutatta be a czég főnökét a ki viszont öcscsét: Francois Casearet mutatta be. A felség meglepetve tekintett körűl az ízléses és csínnal berendezett pavillonban, majd igy szólt a czég főnökéhez:
— Önt már ismerem? Ugyebár a temesvári kiállításról?
— Igenis felség-, volt a válasz.
— Ön franczia?
— De már tizennégy év óta vagyok magyar állampolgár.
— Nagyon örülök. És mióta áll fenn a gyára?
— Tíz év óta.
Ezután Francois engedelmet kért ő felségétől, hogy egy pohárral az ö saját gyártmányú pezsgőjóből szolgálhasson.
Miután ő felsége az engedélyt megadta, a cég főnökének leánya Francois Jeanne kisasszony nyujtott a királynak egy pohár pezsgőt. Miután kiürítette igy szólt a király:
— Valóban kitűnő gyártmány!
Majd azt kérdezte:
— Miféle jegy?
— Talisman-sec, felséges uram.
— Hol az ön gyára ?
— Promontórban, felséges uram, ottani birtoka közelében.
— Nos akkor szomszédok vagyunk, — mondá a király tréfás hangon. Majd ezekkel a szavakkal búcsúzott el a czég főnökétől:
— Nagyon meg vagyok elégedve, az ön gyártmánya kitűnő.”