A filoxéra pusztítása után Etyek új lendületet kapott. Az Etyeken termelt borok kitűnő alapot biztosítottak a minőségi pezsgő előállításához, így ezeket a borokat szinte kizárólagosan Törley József 1882-ben alapított budafoki pezsgőgyára vásárolta fel.
Az 1900-as évek elején a Törley gyár és az etyeki szőlőtermesztés virágkorát élte. A pezsgőgyár 1910-re már elérte az évi kétmillió palackos termelést. A trianoni békeszerződést követően azonban a pezsgő forgalmazás jelentősen csökkent, a mélypontot pedig a nagy gazdasági válság idején érte el. A 30-as években a pezsgők iránti kereslet újra növekedni kezdett, de ezt a lendületet a világháború megtörte.
A háború mellett a német lakosság kitelepítése is súlyos csapást mért az etyeki szőlészetre. Az újonnan betelepített családok nem értettek a szőlőtermesztéshez. A szőlők tönkrementek. A pincék egy részét lebontották, a hordókat, préseket és egyéb faeszközöket pedig eltüzelték.
A háború utáni évekre teljesen megállt hazánkban a pezsgőgyártás. A pezsgő raktárakat a németek kifosztották. A töltőhelyiségek és töltőgépek pedig a háború során megsemmisültek, csak az államosítás után kezdtek el ismét foglalkozni velük. 1951-ben 80 ezer palackkal jelent meg ismét a piacon a Törley márka.
Az Etyeki szőlőtermesztést a Budafoki Állami Pincegazdaság Etyeki Célgazdasága mentette meg. A budafoki borszakértők felismerték az etyeki pezsgő alapanyag fontosságát, és az elvadult, részben műveletlenül maradt szőlőkben ismét megindulhatott a munka. 1955-ben az akkori Budapesti Borforgalmi és Borpalackozó Vállalat kezdte meg a rendteremtést. Már a következő évben megkezdődött az új szőlők telepítése, de már nem a hagyományos, hanem a nagyüzemi módszer szerint. A borszőlők mellett csemegeszőlőt is telepítettek. Lassan eltűntek az öreg tőkék, 1957 és 1960 között pedig megszületett az etyeki gyümölcsös is.