A gönci barack egy megkerülhetetlen fogalom a pálinkakultúránkban, gasztronómiánkban. Ennek oka, hogy a terület talaj és klimatikus adottságai különösen kedveznek a minőségi baracknak, ami az alapja a minőségi pálinkának.
Az Önök szerény mesélője jó pár éve egy buszkiránduláson vett részt a nevelt fiaival Vizsolyra, Göncre és Hollóházára. Ez utóbbit még nem tudja, hogyan kösse a borhoz és a pálinkához, de előbb-utóbb rájön, mondjuk például a hollóházi porcelán pálinkás butykos okán.
Mivel a Huszita erődházat már többször látta, úgy döntött, míg művelődnek a srácok, inkább, ha már Göncön van, megkóstol egy igazi gönci barackpálinkát. Be is ment a területileg illetékes kocsmahivatalba és feltette a kérdést:
– Kaphatok eredeti gönci barackot?
Mire a kedves felszolgáló Hölgy, némi zavar után rámutatott a polcra, majd mondta:
– Ezek vannak. Gönci az nincs.
Erre az Önök még mindig szerény mesélője megkérdezte:
– Akkor tud egy helyet itt, ahol ihatok igazi göncit?
– Nem.
Ekkor az Önök egyre szerényebb mesélője elindult és több embert is megkérdezett az utcán, vajon hol lehet kapni igazi gönci barackot? Mindenki azt mondta, nem tudja. Természetesen egy “pesti nadrágos embernek” látszó figurának nem nyíltak meg. Kisvártatva az Önök most már tényleg nagyon szerény mesélője találkozott egy bácsival, aki egy, a gyermekkorunkból ismert kis kétkerekű, gázpalackszállítót húzott, és őt is megkérdezte. Ő azonnal mondta, hogy ott, jobbra a zöld kerítésnél, ha becsenget, nagyon jó gönci van, de az drága, szemben olcsóbb és jó, stb.
Nem tudjuk, hogy miért kell így lenni a dolgoknak, amikor mindenkinek eminens érdeke lenne a helyi kuriózumok promotálása és eladása. Ezt, sajnos, tantörténetnek szántuk,
mert a borszakmában is hasonlókat tapasztalunk.