Hazánk 22 borvidéke közül a legkisebb, de egyik legismertebb. Két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik meg a festői szépségű Móri árok. A déli borvidékeinknél hidegebb éghajlati adottságai inkább a nagy savgerincű fehér fajtáknak kedveznek. 1901-ben kérvényezte Mór község képviselőtestülete, hogy “Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék”, mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott. Bortörvényünk 1996-tól sorolja a borvidékhez Mór, Pusztavám, Söréd, Csókakő, Zámoly és Csákberény szőlőkataszteri besorolásban szereplő határrészeit.
Nagy történelmi múltra tekint vissza. A honfoglaláskor már lakott település volt a mai Mór helyén. Utóbb erre a vidékre telepedett le Árpád törzse. Már 1138-ban a Mórral szomszédos Bodajk falu szőlőjét és szőlős jobbágyait említi egy oklevél. Később, 1231-ben Vajal (ez ma Mór egyik része) és Csákberény szőlőjéről ismerünk okiratot. 1327-ben Károly Róbert a települést Csókakő várához csatolta, ami a Csák nemzetségbeli Csák Péter és Csák István birtokában volt. Az Önök szerény mesélője itt jegyzi meg, természetesen a móri Brindisi Szent Lőrinc Borrend mellett, a Csókakői Szent Donát Borrend Csókakő tagjaival gyakran találkozik a Police Borrend egyesület és más társrendek eseményein. Az ősi, gyönyörű vár tőszomszédságában is komoly borrendi élet folyik. Mór község nevével pedig, a mai formájában, a XV. századtól találkozunk oklevelekben, okiratokban. A Török dúlás után megtizedelődött lakosság mellé, a XVIII. században, Mária Terézia németajkú telepeseket hozott. Ekkor alapították gazdaságukat, borászatukat Móron a Kapucinusok is, akik a környék legjobb szőlőművelői lettek. Ekkoriban találkozott és forrott össze a borvidék és az Ezerjó története.
Töppedtszőlős tematikus hónapunk keretében mutatjuk be a borvidéket, mert itt készül a Móri aszú, ami „testvérével”, a Tokaji aszúval – jó években – azonos minőségű. Itt természetesen az Ezerjó az alapvető fajta. Korai érésű, ami az éghajlatváltozás miatt mind előbbre tolódik. Bőtermő. A markáns savak fanyar ízekkel és az átlagosnál magasabb alkohollal párosulnak. Érzékeny a fagyra, a kevéssé széljárta területeket botrytis-es rothadással „bosszulja meg”. Épp ezért a termelők általában a „biztonsági” korai szüretet preferálják, de ebből az is következik, hogy jobb években bőségesen van lehetőség, kicsivel később, aszúszemeket is gyűjteni.