Töppedtszőlős tematikus hónapunk megkoronázásaként beszélünk a királyok boráról, a borok királyáról, a Tokaji aszúról és természetesen a borvidékről. Kiváló szakértőnk dr. Mészáros Gabriella, szavaival: „A királyok vagy a szabadság bora? Lehet, már csak a következő generáció éri meg azt, hogy kimondják, a borok bora, a legjobb a földkerekén”. Valóban a leghíresebb ebben a kategóriában. A Tokaji borvidék Magyarország észak-keleti részén, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy háromszögében helyezkedik el. A borvidékhez tartozó települések: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok (Kossuth apánk szülőfaluja), Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu szőlőtermesztésre alkalmas területei. Tokaj, mint a borvidék központja, első sorban azért alakult ki, mert a Tisza és a Bodrog találkozásánál kiváló kikötőt lehetett csinálni, hisz abban az időben a folyami szállítás volt a legfontosabb, ott rakták bárkákra a bort.
Tokaj legkorábbi, ma is hozzáférhető írásos említése Anonymus „Gesta Hungarorum”-jában található. Ez, a valószínűleg XII. század végi krónika leírja, hogy mikor a honfoglaló „magyarok e vidékre értek akkor ’magnum aldumas’-t, vagyis nagy áldomást ittak és naponta megrészegedének”. Természetesen ez egy régies fordítása a latin szövegnek. Azt már csak találgathatjuk, hogy valódi tokaji bortól vagy lótejből erjesztett kumisztól, hiszen a krónika szőlőkről nem beszél. A hegyaljai szőlők első említését IV. Béla egyik 1252-ben adományozott oklevelében találhatjuk, méghozzá Olaszliszka környékén. Innen tudjuk, hogy a tatárjárás után elnéptelenedett tájat újlatin nyelveket beszélő, első sorban itáliai és kisebb részben nyugati-Frank, mai értelemben Francia, szőlőművesekkel népesítette be a király, amint azt Olaszliszka és Bodrogolaszi neve is jelzi. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a Furmint, a Bakator és a Gohér szőlőfajta is. 1502-ből származik a legrégebben ismert tokaji szőlőbirtok, a Hétszőlő első említése. A XVI.-ik század elején, az Ottomán törökök előretörése idején, a veszélyeztetettség miatt sok szerémségi földesúr új helyet keresett szőlősbirtokainak. A Tokaji borvidéken találták meg a hasonló geográfiai és klimatikus adottságokat. Így települt a jelentős mértékben délszláv lakosság a területre. A fáma szerint akkor honosodtak meg a töppedtszőlős borok. Például a Szamorodni ószláv elnevezést „ahogy született”-re lehetne fordítani.
Tokaj-Hegyalja igazi jelentőségre a XVI. század második felétől tett szert, mint a Rákócziak birtoka. A több erdélyi fejedelmet is adó család jelentős bevételi forrása volt a tokaji birtokok jövedelme, sőt II. Rákóczi Ferenc a tokaji uradalmak jövedelméből tudta finanszírozni a Habsburgok elleni szabadságharcát. II. Rákóczi Ferenc urunk, mint azt korábbi cikkeinkben már írtuk, Erős Ágost Szász választófejedelemnek és Lengyel királynak, krakkói udvartartásában saját aszúját ajándékozta, aminek egy része fenn is maradt fogyasztható állapotban. Ő vitt XIV. Lajos udvarába is Tokaji aszút. A Francia királytól származik a „Borok királya, a királyok bora” elnevezés. A tokaji aszú első írásos említése 1571-es. A XVIII. században a tokaji bor legfontosabb vásárlói a lengyelek és az oroszok voltak. Katalin cárnő, a balsorsú III. Péter felesége, majd utóda, olyan fontosnak találta az aszú ellátásuk biztosítását, hogy Tokajban egy katonai különítményt állomásoztatott, ami a felvásárlásra és szállítmány biztonságára felügyelt.
Mintegy Száz év múlva a többi borvidékhez hasonlóan a filoxéra pusztította el hegyalja ültetvényeinek nagy részét. Az újratelepítés jelentős fajtaszám csökkenést okozott. Éghajlata klasszikus szárazföldi, de a Tisza és a Bodrog jelentősen befolyásolja. Történelmileg az édes borok voltak jellemzőek rá, de ma már ez változik. Jelentős mértékben megjelentek a száraz Furmintok, egyebek.
Havi tematikánkhoz híven a töpped szőlőhöz kapcsolódó bor a fent említett Szamorodni is. Az igazi attrakció, természetesen a Tokaji aszú. Mint a gönci hordóról szóló cikkünk első részében már említettük, nagyon fontos tudni, egy gönci hordó kb. 136 liter, a Tokaji aszú úgy készül, hogy egy gönci hordó friss, áztatott szőlőhöz hozzá tesznek aszúszemeket. Az aszúsodást, más néven a nemesrothadást, a Botrytis Cinerea nevű penészgomba idézi elő az egyéb tényezők (klíma, szőlőfajták stb.) kedvező együttállása esetén. Az aszú annyi puttonyos, ahány puttony aszút áztattak egy gönci hordó borban (3,4,5,6 puttonyos). Egy hagyományos puttony 28-30 liternek fele meg. A bortörvény előtt az aszúborokat minimum annyi évig kellett érlelni, ahány puttonyos volt, így a termés 3-6 év késéssel került eladásra. A jelenlegi előírás szerint a forgalomba hozatal előtt legalább 3 évig kell érlelni, ebből legalább 18 hónapig fahordóban. Meg kell jegyezni, a legjobb aszú öt puttonyos. A hat puttony már oly mértékben túlhangsúlyozza a jelleget, ami már – szerintünk – nem az igazi.
Az Önök szerény mesélőjének meg kell jegyeznie, a tolcsvai Sajgó pincészet kiváló borait és természetesen a Tokaji aszúját – nagy örömére – gyakran volt módja kóstolni. Mindemellett Sajgó Katikával, aki a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége egyik alelnöke is, mondhatni, anyaintézményének, a Poice Borrend egyesület borversenyein volt szerencséje bíráló bizottságban ülni. Csak ajánlani tudja, minden más Tokaji aszúval egyetemben, hogy kóstolják meg e királyi nedűket! Töppedtszőlős tematikus hónapunk után kezdődik a szőlővel és borral kapcsolatos, szakrális tematikus hónapunk. Mi mással kezdhetnénk, mint a vízözön utáni szőlő- és borkultúránk alapítójával, Noé apánkal?