Borral és szőlővel kapcsolatos szakrális tematikus hónapunk keretében elérkeztünk a móri rendház és a Szentháromság templom, valamint a Kapucinusok itteni borászati tevékenysége bemutatásához. Korábbi, a Móri aszú című írásunkban, a töppedtszőlős tematikus hónapunk keretében bemutattuk a borvidéket. Arról is beszéltünk, hogy a XVII. század végén érkezett a rend e településre és hamarosan a legkiválóbb bortermelők lettek.
Az egyszerűen magyarul Kapucinusoknak nevezett, hivatalos nevén Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum (rövidítése OFMCap), szerzetesrendet 1525 körül alapították. Megalakulása Matteo da Bascio testvér nevéhez fűződik, aki társaival együtt kivált a Ferences rendből, mert vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Assisi Szent Ferencet. Ezen reformág tagjai szakállt és csuhájukon hegyes csuklyát, kapucnit, azaz caputium-ot viseltek, innen származik a közismert elnevezésük. Eleinte évi hat-nyolc hónapot, példaképükhöz hasonlóan, remeteként éltek. Egyházi elöljáróik az első időkben túl radikálisnak tartották elképzeléseiket és le akarták tartóztatni őket vallási kötelességeik elhagyása miatt. Végül 1528-ban Matteo barát megszerezte VII. Kelemen pápa jóváhagyását, aki bullájával lefektette a rend jogi alapját.
Móron 1695-ben telepedtek meg, miután Hochburg János özvegye, Hartmann Johanna végrendeletileg 10 000 Ft-ot utalt ki annak 500 Ft-nyi kamatával együtt a rend részére templom és kolostorépítés céljából. 1701-ben készül el a rendház és templom, melyet július 24-én szentelt fel a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchenyi Pál. Hitéleti tevékenységük nemcsak Mórra, hanem a környező településekre is kiterjed, úgy, mint Bodajk, Tata, Pusztavám, Bokod, sőt, átnyúlt Veszprém és Komárom vármegyékre is.
A rendház a Szentháromság templommal egybeépített, nyolctengelyes kivitelű. Barokk stílusban készült eredetileg, mintegy 600 hívő kiszolgálására. Az 1810-es földrengés jelentős károkat okozott az épületekben. Ezért és a hívők számának jelentős emelkedése miatt a templom átépítésre és kibővítésre került, immáron eklektikus stílusban. 1881-ben már fel is szentelték, de ma is látható állapotát 1884-ben nyerte el. A rendnek jó pár rendháza volt az idők során hazánkban, de 2020 tájékára csak kettő maradt, a móri és a budai.
A borvidék fejlődésében hatalmas szerepük volt a Kapucinus testvéreknek. A hagyomány szerint az első Ezerjó szőlővesszőket az akkor még működő tokaji rendházuktól kapták a móri testvérek a szőlészetük megalapítása idején. Azóta az Ezerjó, mondhatni, összefonódott a Móri borvidékkel. Természetesen ma is a Szentháromság templomban szentelik fel az újbort. A felszentelt borral koccintunk Keresztelő Szent Jánosra (a reformációban Keresztelő János), a hazaúton védelmét kérve. Erről bővebben olvashatnak korábbi, Jánosáldás című írásunkban. Ma a Móri borlovagrend is ápolja ezeket a hagyományokat. Az Önök szerény mesélője, aki egy másik rend, a Police Borrend egyesület tagja, csak ajánlani tudja, hogy figyeljék munkájukat, ha tehetik, vegyenek részt benne.
Borral és szőlővel kapcsolatos szakrális tematikus hónapunk keretében a következő két írásunkban Osiris-ről és a Zsámbéki Premontrei rendház és templom történetéről, a környéki borászatában betöltött szerepükről olvashatnak.