Ozirisz az ókori Egyiptom egyik legfontosabb istene, Ízisz testvére, az alvilág ura, a holtak bírája. A termékenység, a mezőgazdaság, a túlvilág, a halottak, a feltámadás, az élet és a növények istene. Ápisz a szent bika Ozirisz élő jelképe, a földműves-ünnepeket az ő tiszteletére rendezték meg. A bika szarvai között gyakran ott találjuk a napkorongot és néha az ureusz-kígyót is. A görög-római szerzők Ozirist Dionüszosz istennel azonosították. A két istenséget már az időszámításunk előtti 5. században összekapcsolták egymással.
Hérodotosz, akit „a történetírás atyjának” tartanak (pater historiae), Történelem című mukájában a következőket olvashatjuk:
“Isteneiket ugyanis nem egyformán tisztelik az egyiptomiak, kivéve Osirist, akit ők Dionysosnak tartanak, és Isist. E két istent valamennyien egyaránt tisztelik.”
Hérodotosz a Dionüszosz kultusz forrásának is Egyiptomot tartja:
“A Dionysos tiszteletére körülvitt phallost bizonyára Melampus hozta be, és tőle tanulták a görögök szertartásaikat. Állítom tehát, hogy Melampus, aki bölcs ember volt és a jóslást is elsajátította, Egyiptomban sok mindenfélét eltanult, úgy hozta be Görögországba Dionysos tiszteletét is, amelyen csak keveset módosított.”
Melampuszt a melampoditák papi rendjének megalapítójaként tartották számon. Látnoki képességgel rendelkezett melynek megszerzéséhez a következő mítosz fűződik:
“Melampusz vidéken élt, tölgyfa állt a háza előtt, rajta kígyófészek. Amikor szolgái megölték a kígyókat, Melampusz fát gyűjtött, elhamvasztotta a kimúlt hüllőket, a kígyófiakat pedig felnevelte. Felcseperedvén felágaskodtak az alvó Melampusz vállára és nyelvükkel tisztára nyalták gazdájuk fülét. Melampusz felriadt az álmából, félelem fogta el, ám egyszer csak érteni kezdte, mit beszélnek a felette elröpülő madarak, és abból, amit megtudott tőlük, jövendölt az embereknek. Az áldozati állatok beleiből való jóslást is elsajátította, egy ízben pedig az Alpheiosz partján összetalálkozott Apollónnal, s ettől kezdve kiváló jós volt.”
Kr. e. 34 őszén a Parthusok elleni katonai hadjárat kudarcát követően „alexandriai adományozások” néven Marcus Antonius és VII. Kleopátra pazar ünnepséget rendezett a város gümnaszionjában. Antonius római hadvezér Dionüszosz istennek öltözött, akit az egyiptomiak Oziriszként tiszteltek, Kleopátra pedig Ízisz egyiptomi istennőnek volt öltözve.