Gyümölcsoltó Boldogasszony (latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) Jézus fogantatásának, illetve születése hírüladásának főünnepe, melyet a római katolikus egyház március 25-én ünnepel. Ez az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat. A liturgikus évben a Krisztus-misztérium összefüggéseiben megült Mária-ünnepeket inkább a Boldogasszony szóval illette a magyar népnyelv. A néphagyományban több különböző Boldogasszony ünnepet ültek meg a liturgikus évben, de az ünnepek számától függetlenül, mindíg hét Boldogasszony ünnepet említenek. A legtöbb Boldogasszony ünnepen, főleg a Sarlós-, a Havi-, a Nagy- és a Kis Boldogasszony napján búcsút is tartottak a Máriának szentelt búcsújáróhelyeken.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napját a tavasz végleges eljöttének tekintette a hagyomány, úgy tartották hogy ezen a napon érkeznek meg az énekesmadarak is. Az érkező fecskék, Isten madarai a tavasz hírnökei arra intették a gazdákat, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Országszerte általános szokás volt ezen a napon a fák oltása, szemzése, hiszen Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Úgy tartották, hogy az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert akkor vér folyna ki belőle.
A keresztény népi vallásosságban a szentek vették át a korábbi “pogány” istenek, szellemek szerepét, ezért különböző hiedelmek, szokások, rituálék kötődtek hozzájuk. Ezeket a “mágikus” rituálékat az ember elsősorban a természet erőivel, a véletlennel szembeni védelemként alkalmazta az idők során, az élet azon területein, ahol a fizikai tettek nem sokat segítettek volna.
A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnep kapcsán is kialakultak különböző rituális népszokások, hiedelmek. Egyes helyeken Úrangyala-harangszó idején sorra rázták a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek. Máshol viszont a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölték meg. Az ünnepen szemzett rózsafára néhol ráakasztották az olvasót, de volt ahol az oltott gyümölcsfákra piros szalagot kötöttek a rontás ellen. Akadt olyan hely is ahol a szőlőföld négy sarkában megmetszették a szőlőtőkéket, hogy jó termésük legyen, néhol pedig a szőlőkben éjszaka gonoszűzés céljából tüzeket gyújtottak. Az ünnepen ivott vörösborról pedig az tartották, hogy az vérré válik az emberben.