A Szent Márton hegyén (Pannonhalma) épített bencés főapátságban a borkészítés története több mint 1000 éves múltra tekint vissza, így az egyik legrégebbi (ha nem a legrégebbi) ma is működő borászat a világon!
A monostor építését még Géza fejedelem kezdte meg 996-ban. Majd Szent István király fejezte be, valószínűleg 1002-ben, és az általa kiadott kiváltságlevélben a Monte Cassino-i kolostorhoz hasonló jogokkal ruházta fel. Az első apát Szent Asztrik (Anasztáz) a későbbi esztergomi, majd az első kalocsai érsek lett.
Részlet Szent István király pannonhalmi kiváltságleveléből:
“Ezért Isten szent egyháza és a mai mostani és jövőbeli hívünk tudja meg, hogy mi Szent Mártonnak a Pannónia fölötti hegyen levő monostora -amit még atyánk kezdett el, s amit Isten segítségével mi fejeztünk be lelkünk üdve és királyságunk megszilárdítása érdekében – apátjának, Anasztáz úrnak a közbenjárására, tanácsával és kívánságára a monostornak azt a kiváltságot engedélyeztük, amit a Monte Cassino-i Szent Benedek-monostor is birtokol, ugyanis ezen monostor testvéreinek szent imái miatt az előbb írt Anasztáz úr tanácsától és állandó segítségétől felbátorítva győzedelmeskedtünk. Igyekeztem ugyanis az utódok emlékezetének megörökíteni azt a különleges támogatást, amit Boldog Márton érdemei révén gyermekkoromban tapasztaltam. Mivel amidőn a háborúk vihara kitört, amelyben a németek és a magyarok között igen nagy viszály támadt, s különösen amikor belháború pusztítása fenyegetett, egy bizonyos Somogy nevű megye el akart engem űzni az atyai székből. nagy bizonytalanság fogott el: milyen tanácsot adjak háborgó lelkemnek, hová forduljak? Ekkor Pázmány, Hont Orci vezérek és Domokos érsek úr jelenlétében
fogadalmat tettem Szent Mártonnak, hogy ha az ő érdemei révén a belső és külső ellenségek fölött győzedelmeskedem, a mondott megye minden dolgából, prédiumából. földjéből, szőlejéből, vetéséből és vámjából a tized és a vendégek bora — amely azon birtokain terem – ne a megyéspüspököt illesse, hanem inkább haladéktalanul ezen monostor apátja alá rendelem a mondott vezérek és számos ispán tanúsága alatt.”
(A: államalapítás forrásai 1999. 38-45.)
A bor a szerzetesi kultúra elengedhetetlen részét képezte, hiszen a szentmise során a bor lényegült át Krisztus vérévé. A szerzetesek igyekeztek saját szőlőkre szert tenni és azokat művelni, saját bort készíteni, így a kolostorok az európai borkultúra meghatározó szereplői lettek. A franciák például magának Szent Mártonnak is kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a szőlő és borkultúra terjesztésében az egész Touraine régióban, sőt egyesek szerint Szent Márton a francia borkultúra szellemi atyja volt!